3. fejezet

 Logan

Nem fogok oda érni. 

Odarohantam a motoromhoz, és felugrottam rá. Brigitta még mindig ott lebegett a szemeim előtt. Bocsánatot kellene kérnem tőle. Muszáj távol tartanom magam mindentől, főleg a szerelemtől- túl közel jártam hozzá, hogy megégettem magam, még egyszer nem akarok hibát véteni. 

Átkozodva kilöktem a motorom kitámasztóját, ahogy a studióhoz értem. Friss nyári levegőben némi pára volt, így önkéntelenül is megborzongtam. 

Brigivel egymás tökéletes ellentétei vagyunk, ő a kissé izgága, harsány, néha magába merülő éneklő lány, amiktől én menekülnék, mégis valahogy a menekülés tőle az utolsó, ami most foglalkoztat engem. 

Gyönyörű és tiltott. Ez a két szó jutott eszembe, ahogy haladtam az öltözőm irányába, ember sereglek futkároztak világítást és kamerákat beállítva. 

Vártam. Mostanában csak várok, haboztam, ami eddig nem vallt rám.

- Szörnyen festesz - hallom meg Isabella hangját mögöttem egy ládán üldögélve olvasott. Kíváncsi tekintetétől az anyja jutott eszembe. - Anyával épp a rendező beszél. 

- És Leila? - fordulok körbe. - Nem szabadna egyedül lenned.

- Nem vagyok egyedül - emelte fel a könyvét. - Mellesleg nyolcéves vagyok.  Nem kell bébiszitter.  

- Értem - nyögtem ki. Bella hangosan felsóhajtott, megcsóválta a fejét,aztán a könyvébe mélyedt. 

- Itt van az én sztárom - hallom meg Mr. Render hangját. - Már Brigivel mindent megbeszéltem, istenien fogtok együtt játszani - vidáman csapta össze a karjait, majd magához vont mindkettönket. Brigi arcán halvány mosoly jelent meg, míg az enyémen egy vicsor.

Lehetnék a barátja. De annál több nem, mert én végül mindig mindenkit cserbenhagyok. 

- Hamarosan forgatás menjetek szedjétek össze magatokat. 

Ahogy a rendező elment Brigihez fordultam. - Szia -lehunytam a szemem egy pillanatra.

- Szia. Lassan kezdődik a forgatás mennem kell öltözni - gondolkodás nélkül a kezéért nyúltam. 

- Várj, csak elnézést akartam kérni, hogy akkora...

- Seggfej voltál? - fejezte be a mondatomat incselkedve. - Megbocsátottam, de most már mennem kell. Logan - szólított meg, a szemébe pillantottam. - Elengeded a karom? 

Kelletlenül eresztettem el a karját, és hagytam, hogy elmenjen. 

Brigitta

Nekidőltem a falnak, ahogy vége lett a forgatásnak. Bella az öltőzömben fogadott. 

Tökéletes volt. Minden. Azt éreztem végre, amire mindig is vágytam. Végre eljött a pillanat, az én pillanatom. De Logant gyűlölni akartam, mert egyszerre volt bosszantó és jóképű. 

Mert pontosan az a típus volt, amelyik izgatott, még a könyvekben is. 

Finom íze volt. És tudom, hogy valamilyen oknál fogva a csókunk kísérteni fog. Két éve éreztem utoljára ilyesmit, utána az életem darabjaira hullott. 

- Hali! - ugrott be rikantva az öltözőbe Leila. - Pattanj fel csajszi, indulunk - szólt Bellának. Döbbenten hol rá - hol a lányomra pislantottam. 

- Lemaradtam valamiről? - kérdeztem. 

- Nem. Nem emlékszel reggel beszéltük meg, hogy Bellát elviszem vásárolni, te pedig együtt lógsz Casanovával. 

- Na, nem! Azt már nem! 

- Nyuszi - nyújtotta rám a nyelvét. - Érezd jól magad. 

                                                                                     ***********

Hatalas fehér háznál álltunk meg idegesen fordultam Loganhez. 

- Te komolyan itt laksz? - kuncogok bele a kérdésembe.
-  Ja, de ez csak a legény lakásom. Terveim szerint ha megnősülök akkor biztos, hogy veszek majd egy nagyobb házat - vonta meg a vállát. Fura tekintettel vizslatom végig, minden porcikáját végigmérem. 

- Akkor miért laksz velünk, ha itt van a lakásod? - kérdeztem ironikusan a lakásra bökve. Logan nem felelt egy ideig. 

- Egy ideje nem használom, néha jár egy takarító. 

- És engem miért hoztál ide? - Mosolyogva beljebb invitál. - Azt hiszed, hogy a lábad előtt fogok heverni? - A konyhába lép, hogy kihozon két poharat és egy üveg bort. - És még le is akarsz itatni - jegyzem meg szarkazmusan. Hangosan felsóhajtot. - Valld be élvezed, hogy mindenki előtted omlik össze. 

- Vagy az ágyamban - tette hozzá, bort töltve a poharakba, egyiket nekem nyújtva. Bele kortyoltam. - Megszoktam.    
- Valaki erről álmodik, te pedig még szerencsésnek sem érzed magad - mondtam nagyot kortyolva a borból. Logan megnyalta az ajkát.
- Szerintem túl sokat ittál...- suttogja. - Sokat beszélsz, nagyon sokat.
- Ha iszok sokat beszélek.
- Tudod mióta megláttam az arcodat, levettél a lábamról, holott nem is vagy az esetem. És most elvonod a figyelmemet ezzel a kinézeteddel!
Végig nézek magamon. Egy hosszú ing volt rajtam, és egy kék cica nadrág.
- Elég fura az ízlésem ez igaz. De ezt tudnod kell nem vagyok az a fajta lány, aki első alkalommal lefekszik veled!
- Mi?! Nem, Brigi nem akarok veled lefeküdni!
Kérdőn felhúztam a szemöldökömet. - Akkor mit akarsz?
- Egy csókot. Nem azt, amit kamerák elött tettünk meg.
- Az előbb azt mondtad nem akarsz lefektetni - suttogom zavartan
- Nem is. De tudod mit fogadjunk valamiben.
- Ajaj.
- Most mi van? - nézett rám azzal a jóképű ártatlan pofijával.
- Nem nagyon szoktam fogadni.
- Oké. Hát most fogsz. Egy hónapig kibírom, hogy nem csókollak meg, a forgatás végén én foglak - mosolyog, aztán mielőtt megszólalnék fojtatta. - Viszont, ha még sem tudom magam vissza fojtani, akkor te nyertél és neked adom ezt a házat.
Felnevettem. - Te most viccelsz? - Ahogy jobban megnéztem komoly volt a tekintete és céltudatos. - Nem viccelsz. Logan, figyelj. Mi még barátok sem vagyunk, és szerintem köztünk sose lesz semmi. Mellesleg bármelyik plasztik barbit megkaphatnád.
- Szeretem a változatos lenni. És szeretném, ha benne lennél.
- Jól van! - felnevetek.
- Van egy kikötésem.
- Mi lenne az?
- Ide kellene költöznöd, Bellával. Barátnőd nélkül. Ameddig a fogadás tart - széles mosoly terül szét az arcán, érzem, hogy az enyém láng vörösre változik. Nagy levegőt vettem.
- Rendben.
Hiszen mi baj történhet, két felnőtt összeköltözik egy nevetséges fogadás miatt.
De miért olvasom ki a tekintetéből azt, mintha nyert volna.

2. fejezet

 Logan

Fárasztó éjszaka után másra sem vágytam, csak egy erős kávéra.
Kénytelen voltam el sétálni a közeli kávézóhoz, nem akartam találkozni a lányokkal.
Friss meleg levegő csapott arcon. Kifújtam a magamban tartott levegőt , mikor távolból megpillantottam a szobatársamat Brigit. Mentő ötletután kutattam az utcát fürkészve, mikor megláttam a kávézót az út túloldalán. 

Gyors léptekkel a kávézónál teremtem, amikor hátultól valaki megragad. 

- Te menekülsz előlem?- ismertem fel magamban átkozodva Brigi nevető hangját. - Mert, ha igen elég rosszul csinálod.

- Mi lenne, haegyszerűen csak levegőnek néznél?

- Ez nem fog menni izmikém. Együtt fogunk dolgozni,ha minden igaz. 
- Bocsánatot kérek - mondtam halkan és igyekeztem valahogy távol lenni tőle.

- Miért? - kérdezte. Hangja lágy lett.
Rá néztem. Mosolygott rám.
- Nem akarlak kerülni - vállat vontam.   - De te leselkedsz utánam?
Szeme összeszűkült, de mosolya megmaradt.
- Nem. Fel akarom fedezni a környéket. Nem vagy te olyan szex szimbólum számomra, mint a tini lányoknak.
Kérdőn felvontam a szemöldökömet.
- Szex szimbólum?
Felkacagott. - Mintha ezt nem tudnád magadról.
Sötét szempillái alatt csak úgy világított barna szeme.
Megesküdtem volna rá, hogy ki van húzva, de aztán jobban megnézve, hogy nincs.
Egyszerűen szép szeme volt.
Egész addigi életemben nem láttam közelről ilyen szép lágy arcot.
Minél hosszabban bámultam rá, annál kevésbé értettem az egészet. Első pillantásra csak egy szürke egérnek. És most? Azt kívántam bár néztem volna félre, mert abban a pillanatban képtelen voltam megmozdulni.
Szemének átható pillantása szinte belém vágott, foglyul ejtett, addig, amíg azt éreztem, hogy már nem kapok levegőt. Párszor pislogtam, hogy megtörjem a varázst, ami lassan felemésztette önuralmam utolsó cseppjeit. Egy idő után végre képesnek éreztem magam félrenézni.
- Megismerkedtünk, együtt lakunk, és dolgozni is együtt fogunk. Ne bonyolítsuk túl.
A kávézó ajtaja után tapogatóztam.
- Bonyolítsuk? - kérdezte kisebb éllel a hangjában.
- Nem leszünk barátok, csak munkatársak.
Szeme összeszűkült. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megelőztem.
- Ne...figyelj jó fejnek látszol, és kedvesnek, biztos lesznek barátaid a városban. De mi sose leszünk azok.
Ajka gunyoros mosolyra görbült. - Hidd el te lennél az utolsó akivel barátkoznék. Megyek, te meg keressél magadnak egy könnyű nőcskét, ha magányosnak éreznéd magad. Szívesen! - integetett és lassan elindult visszafelé.
Sóhajtva nézzek utána, közben az államat dörgölöm.
Mi a fene volt ez? És miért idegesít a válassza? Hiszen én nem akarok közelebb kerülni hozzá.

Brigitta

Felfuvalkodott hólyag. Szitkozódva trappoltam végig az utcán és átkoztam a napot, hogy ide repültem.
Levegőnek kellene néznem őt.
Nem sűrűn szoktam kellemetlenül érezni, de tessék, itt ez az érzés, igen érzelmek hullámai, ami elrontotta az örömemet is.
Ismertem a Logan -féléket, azt hiszi mindenki a lábai előtt hever-ami valóban így is volt. 
Mindent ki olvastam a szeméből, az ellenszenvet, és valami mást is.
Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet Hollywood kedvenc színésze.
A telefonom megrezzent a zsebemben. Lehunytam a szemem, s nagy levegőt vettem. Kihúztam a zsebemből, és a fülemhez emeltem.
- Szia, anya - nyögtem fel. Még sietősebbre fogtam a lépteimet.
- Sikeresen megérkeztél? - kérdezte.
- Igen. Minden rendben volt.
- Mikor jössz vissza? Tudod, hogy hamarosan a nővéred fellép a nemzeti színházban - masszírozni kezdtem az orrnyergemet. Már megint a nővéremnek kell a központban lennie. 
- Nem fogom kihagyni, de a forgatáson is itt kell lennem.
Anyám hatalmasat sóhajtott. - Ne kergess hiú ábrándokat, Brigi. Miért nem tudsz örülni annak, amid van?
- Anya...-kezdte, de tovább fojtatta könyörtelenül.
- Tudom, hogy ez az álmod, de fel kéne fognod, hogy nem vagy olyan tehetséges.
- Mint Renáta, igaz?- kérdeztem dacosan. - Miért nem tudsz velem örülni, vagy biztatni? Mindig Renivel jössz. Nekem már kezd elegem lenni ebből - akadtam ki, anyám levegőt kezdte kapkodni. - Tudod mit, lehet nem is megyek vissza. És eladom a házat. Szia.
Megsem vártam, hogy mondjon valamit, egyszerűen letettem.
Leila fogadott a konyhában, Isabella a tévé előtt a kanapén olvasott.
- Látom rád férne egy kávé.
- Találnunk kell lakást - nyögtem ki hadarva.
- Mi?! - tette a fedőt a lábosra, és elépett a tűzhelytől. - Mi történt?
- Nem akarok együtt lakni egy beképzelt szép fiúval, aki bugyikat szeret levarázsolni lányokról. És anyám, aki mindig ugyan azt szajkózza. Úgy döntöttem, ha nem is sikerül a filmezés, nem megyünk haza.
- Micsoda? - Isabella fel állt a kanapéról, arca elnyúlt, szeme megtelt könnyel. - Eladod a házat? Apa szerette azt a házat.
- Tudom, Bella. De nincs más lehetőségem.
- És mint azért, mert a nagyi szerint nincs tehetséged? - Isabella hangjában fájdalmat olvastam ki. - Az az én otthonom is. Miért akarod elveszíteni?
- Bella - szólalt meg Leila halkan. Felemeltem a kezem, hogy el hallgathassam.
- Tudom, hogy mérges vagy, Bella. Megértem. De, ha nem fizetem ki a hitelt három hónapon belül, lakásunk sem lesz.
- Apának nem kellett volna beteg lennie - mondta, majd a szobánkba sétált. Leilára néztem, aki fojtatta a főzést.
- Tudod, most az egyszer tetszik nekem, amit csinálsz. Végre kiállsz magadért anyáddal szemben, de Bella még nyolc éves.
- Szerinte még léteznek csodák - sóhajtva ültem az asztalhoz. - Anyám már ötször hívott vissza.
- Gondolom nem örül, hogy nem sikerült az álmodról lemondatni téged. Logannak meg adj esélyt.
Felhorkantam. - Miért? Biztos, hogy egy idő után a bugyimba akarna kerülni.
- Mióta nem szexeltél?
- Leila!
- De most komolyan, egy kiadó szex hiányzik neked. És lehet, hogy Logan egy seggfej casanova. De legalább férfi, és meg van a szerszáma hozzá, hogy kielégítsen.
Lehunytam a szemem. - Inkább megyek beszélek Bellával.
- Szex kell neked! Kiáltotta utánam nevetve. Becsuktam magam mögött az ajtót. Az ágyon ülő, mackójába kapaszkodó lányomra néztem.
- Bella?

1. fejezet

 

Brigitta

Csalódottan ültem az ágyamon, és a nagy borítéknak a sarkát tépkedtem, amiben az útlevelem és a repülőjegyek voltak. 
- Na, hogy fogadta anyád?- kukkantott be Leila.
- Szerinted? - néztem fel a barátnőmre. - Szerinte nem nekem való, mert nem vagyok olyan tehetséges, mint Renáta.
- Már megint a nővéredel jött? - kérdezte Leila sajnálkozó hangon.
Lassan bólintottam.
- Már nem is igen veszem fel, de azért fájnak a szavai.
- Pedig tehetséges vagy. A színpadon a helyed.
Legyintettem. - Kis faluban mindenki felmehet a színpadra. Az nem számít a családom szerint.
Leila leült mellém az ágyra. - Pedig valaki úgy látszik lát benned valamit. 

Meglepetten néztem Leilára.

– Ezt te honnan veszed?

– Tudom – mosolygott. Viccesen összekócolta félhosszú barna hajamat, ami így is szörnyen állt. -És elutazol Amerikába. Nem,nem nincs ellenkezés - szürte a fogai közül, amint meglátta,hogy tiltakozni kezdek. - Meg kell mutatnod az anyádnak,hogy tévedet. És végre jó lenne, ha boldog lennél, Bri.  

Felsóhajtottam. – Miért vagyok én ilyen... ilyen... – Elhallgatottam.

– Milyen is? – kérdezte Leila.

Semmit nem válaszoltam.

– Milyen is? – ismételte meg.

– Hát... Ilyen... ilyen...

Leila felült, elmosolyodott.

– Ilyen ábrándos? Ilyen kreatív? Ilyen, akinek a mesélés, a színészkedés a legfontosabb. 

Felültem. Hosszan néztem a szemébe. 

– Én inkább azt mondanám: ilyen hülye. Hülye, aki nem fogja fel, hogy csak egy álmot kerget. Aki nem érti meg, hogy be kell érnie azzal, ami van, mert másra úgysincs lehetősége.  32 évesen nem kellene olyan álmot kergetni, ami eleve halálra van ítélve. 

Leila hosszan nézett rám. Mondani akart valamit, de végül úgy döntött, inkább hallgat. Tudta, úgysem tudna meggyőzni  arról, hogy még minden jóra fordulhat. 

Leila felemelte a kezét, hogy ismét összekócolja a hajam, de végül nem tette meg. Halk léptekkel az ajtóhóz sétált, válla felett visszapillantot. 

- Tudod, ha ezt a lehetőséged kihagyod,tényleg hülye vagy. És gyáva is, mert elhiszed a rólad alkotott véleményeket. 

Visszafeküdtem az ágyra, hosszú ideig a plafont néztem, és azon töprengtem, vajon mit is kéne tennem, hallgassak a szívemre,vagy az eszemre?

- Anya? - hallom meg Isabella vékony hangját. Mogyoró barna szemeivel óvatosan végig méri drasztikus külsejemet. - Szörnyen nézzel ki - jegyzi meg beljebb sétálva. 

- Úgy is érzem magam. 

- Bepakoltam a bőröndömbe, utazásra kész vagyok - felé fordítottam azarcomat, Isabella alig múlt hat éves, fél hosszú barna haja,mint  a selyem, arca ovális , a szája telt, s mindig mosolyog. 

- Nem követtek el hibát? - suttogtam. Isabella elterült mellettem, apró kezét a nyakam köréfonta. 

- Nem.   

Kicsi korom óta szinész akartam lenni. Az volt a tervem, hogy az érettségi után jelentkezek színképőbe, utána pedig meg sem lehet majd állítani. Az egyetenem nem jött össze – néggyel volt kevesebb pontom, mint amennyi kellett volna. Amikor megtudtam az eredményt (vagyis az eredménytelenséget), arra gondoltam, elmegyek valahová dolgozni és elfelejtem ezt a ballépést.  A szüleim azonban rábeszélték, hogy kezdje el mást tanulni más egyetemen, hiszen nem baj, ha az álmok álmok maradnak. Így lettem ápoló. Igazság szerint ezt csak azért lett, mert nem jutott jobb az eszembe, és  egy ideig anyámék is leszáltak rólam. Elvoltak foglalva Renáta sikerében. Megkapta az első filmszerepét, ahova anyám vitte el castingra. 

Az egyetemen ismertem meg Ádámot, helyes volt, igazi lángész, és minden vágya az volt, hogy orvos legyen. Az is lett belőle, kapcsolatunk először baráti volt, majd, ahogy telt az idő mélyült. 

Míg három év elteltével összeházasodtunk, és már utón volt a lányunk. 

Közben pedig, ahogy az évek teltek és Isabella cserepedett a színészet utáni vágyam erősödött, aztán beteg lett Ádám, és egy év leforgása alatt a rák elvitte. 

****************************

- Na? - Leila betrapolt a szobába. - Bepakoltál már? Hat óra múlva indul a géped! Keljetek fel! -csapta össze a kezét türelmetlenül. Nyögve ültem fel, erőltetett mosollyal és pozitív hozzáállással köszöntöttem a reggelt. 

Ma reggel erőt veszek a félelmeimen, és felsétálok a gépre. Majd kiadok mindent magamból, hogy megkapjam a szerepet. Biztos előtte kapok egy kisebb pánik rohamot. Ha minden jól fog mükődni meg iszok egy pohár bort. Felnéztem Leilára, aki várta, hogy kiszálljak az ágyból. 

Mosolyogva ugrottam ki az ágyból. Felkaptam a kikészített ruhámat, és a fürdőbe sétáltam. Egy gyors tusolás csodákra lesz képes. Miközben lassan kezdtem levetni magamról a ruháimat nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem kaptam-e sms-t. 

Az sms-ek leginkább a testvéreimtől érkeztek. Hitetlenkedő, szánakozó üzenetek hada.  

Zuhany alatt állva töprengtem az életemen, és azokon, akik szerint nekem így jó. Csiga lassan teltek a napjaim, megállás nélkül dolgoztam, többet akartam. 

- Brigitta! - kopogott türelmetlenül Leila. - Kidutakoltad, hogy kivel fogsz dolgozni?

- Valami feltörekvő színésszel, nem igen volt időm utána járni - kiabáltam ki a zuhanykabinból. - Miért?

- Logan Wolf.

Nagyszerű. 

Ennyit arról, hogy ne parázzak. Logan Wolf az egyik leghíresebb színész a korosztályomban. Izmos volt, szemei sötét kékek, haja sötétbarnák. Markánsan jóképű. 

És egy nagy bugyi büvölő. 

Logan

A szex volt rohanó életem pozitívuma. De egyre kevésbé vágytam rá. 

Megráztam a fejem, miközben Kim a mostani egy éjszakás kalandom vonaglott előttem. Élénk rózsaszín miniruhában, nevetve kortyolta a pezsgőjét. A közelben lévő srácok irigyen méregettek.

Hogy őszinte legyek, Kim álomnő volt, ami a külsejét illeti. De szexnél többet nem akarnák tőle, túlságosan kiakaszt pár dologgal. Vannak dolgok amiket én sem bírtam hosszabb távon és ez a nyávogás volt. 

- Hahó! - huppant le mellém, kezét lassan csúsztatta az ölembe. - Ne menjünk fel? 

Eltoltam a kezét, és megfogtam,majd elindultunk a lakásom irányába. 

- Van kedved holnap beugrani a fotózás után hozzám? 

- Azt inkább holnap beszéljük meg, most más terveim vannak.

Huncutul préselte össze a száját, és sebessen szedte a lépcső fokokat a lakásom irányába, mikor oldalra pillantva egy arcot fedeztem fel. 

Ismerős volt. 

-Logan? Gyere már! - Kim hangját figyelmenkívül hagyva az arcot kezdtem fürkészni. Ovális baba arc, mandula vágású sötét szemek. És a mosolyra húzodott száj. 

A fényképen lévő lány elenevedett meg előttem, és olyan volt, mint vártam szürke, apró jelenség. 

- Sziasztok! -köszöntem suttán, mikor felém  fordult három női fej, vagyis egy gyerek fej. 

- Szia - köszönt az élénkebb. - Leila vagyok azt hiszem eltévedtünk, régen jártam már erre, megtudnád mondani merre találom a B-15-ös lakást. 

Meglepődéstől levegőt nem vettem. - Ti vagytok a három magyar lány, aki Herbert bácsi említett? - kérdeztem felsóhajtva.  

- Várj egy percet! - szólt a babaarcú. - Azt mondta a nagybátyád, hogy minden el van intézve?

- El is van. Három szoba van. Egy az enyém, egy pedig a tiétek harmadik Casanováé - magyarázta Leila türelmesen, de látszott rajta, hogy ő sem tudja mitörtént. 

- Ha mát itt vagyunk, nem mehetnénk be? - kérdezte hirtelen egy vékony hang, lenéztem a nyolc éves lányra, aki rózsaszín böröndőt húzott maga után. - Amúgy is átmenetileg vagyunk itt, nem? -fordult a két nő felé. - Gyertek már, dög meleg van! 

Határozottan kikerült és a lakásomba lépett, majd vissza lépett.  - Van egy nő az étkezőasztalon ádámkösztümben. 

Francba!

- Öhm, ő csak...egy nő - hadartam babaarcúra pillantva. Dühös szemek tekintettek fürkésztek végig, majd megrázta a fejét.  - Mindjárt elintézem. 

- Ne fáradj le pakolunk és megyünk enni - fortyogta. - Máskor kérlek a barátnőd a szobádban vetkőzön le. A nyolc éves lányom még ne lásson ilyet. 

Csend. Egyszerre törtünk ki hésztérikus nevetésben. 

- Meg ne sértődj, de ilyen ramatyul nem alakulhatott volna a találkozás. Ketrin Brigitta vagyok. 

Mutatkozott be, lágy hanglejtéssel, arca felragyogott, ahogy mosolyogott.  Kinyújtja csöppnyi kezét, azzal a céllal, hogy kezet rázzunk. Kezemben szinte eleveszik, apró finom keze. 

- Logan? Kik ezek?! - Kim, mint egy fúria termett az ajtóban, és villámló szemekkel nézet ránk.  

Előszó

 

Logan

- Hé, egy kicsit nem tudnál rám koncentrálni? - kérdezte tőlem a hirtelen felbukkant mendzserem kütyükkel a kezében. Mióta befutott színész lettem Liam lett a támaszom, mindenben. 

- Mond mit akarsz? - kérdeztem rezignáltan, fárasztó munka állt mögöttem és csak aludni akartam. Karjába vont, és megütötte a hátam,ahogy mindig is szokta.

- Büszke vagyok rád,Logan. És egy jó hírrel is érkeztem neked -csapta össze a kezeit boldogan. Égre emeltem a tekintettem. - Lenne egy film szerep és a rendező téged akar. 

- Valóban? - húztam össze a szemöldökömet.  Ez hanyadik film is lenne ebben az évben? - A forgatókönyvet dobd az asztalra megyek aludni.

- Egy romantikus dráma lenne. És még valami, nem híres színésznővel fogsz dolgozni. 

Meglepetten fordultam felé. - Mi van? 

-  A rendező teljesen új lányt fedezett fel, és őt akarja a szerepre, persze, ha neked nem felel meg, ha meglátod, és nem lesz köztettek kémia lecseréli. - magyarázta. Mikor megcsörrent a telefonja. - Ezt fel kell vennem. De a lányról van egy képem a forgató könyvbe tettem. 

Felsóhajtva nyúltam a papírtömegért, és elindultam a lépcső irányába. Először nem vettem tudomást a képről,amit sikeresen kihalásztam a papírhalmok közül,de aztánrá néztem a képre. Nem volt szép, átlagos arc, mosoly, de a szemei, azok a sötét mandula vágású szemei hívogatóan hatottak. Megfordítottam a fénykép és a hátoldalán ott állt a neve. 

Ketrin Brigitta.

   

Brigitta

Életem nem is lehetne ennél borzasztóbb. 

Világ életemben mindig arra törekedtem, hogy megmutassabb többre vagyok képest, mint sokan azt hiszik, hogy képtelen vagyok elérni. 

A szüleim sem hisznek bennem, az álmaimat is csak álomnak vélik. Anyám pedig kerek perec kijelentette, hogy szerinte belőlem nem lesz sosem színésznő, mert nem vagyok olyan szép és rossz lennék ebben. 

Mérhetetlenül fájtak a szavai, nem az anyámtól vártam el, hogy így a lelkembe taposon. 

- Ott van a lányod, Isabella rá is gondolnod kéne - morogta a kelt tésztát dagasztva, sóhajtva felém fordult. 

- Anya, ilyen lehetőség csak egyszer létezik! És Isabellára is gondolok - magyaráztam, azonban anyám sötét tekintetet vetett rám. 

- Mindig van egy lehetőség, csak sose jönbe. Brigitta szeretlek, de kérlek nőlj fel. 

- Elveszíthettem a lakásomat, anya.

- Ádámnak nem kellett volna itt hagynia téged - morogva tette pihentetni a tésztát egy tálba. 

- Ádám meghalt, anya lassan két éve, ahol dolgozok nem kapok eleget, hogy kifizessek mindent. 

- Itt is lakhatnátok.

Szósem lehet róla!-gondoltam arra gondolva, hogy megint a szülőiházban lakjak, és bele szóljanak az életembe, és a nevelésembe biztos nem. 

- Még meggondolom, anya - mondtam végül, anyám sanda tekintetett vetett rám, pontosan sejtette, hogy eszem ágám sincs ott hagyni a lakásomat. 

- Ugye nem akarsz elmenni arra a meghallgatásra Amerikába? - Némán meredek magam elé,mielőtt válaszolnék, azonban anyám jól ismert, hogy tudja a hallgatásom a kérdésére adott válaszom. - Brigitta.

- Anya,kérlek - emeltem fel a kezem türelmetlenül. -  Mindig egy ilyen lehetőségre vágytam, nem értem, te miért nem tudsz velem örülni? A nővéremet bezzeg magad vitted el. 

- A nővéred csodaszép és tehetséges - Ahogy ezeket kiejtette a száján, azonnal tudta, hogy hibát követett el. - Nem úgy értettem, drágám - kereste a megfelelő szavakat. - Féltelek az ottani színészek kegyetlenek. Nem akarom, hogy összetörten térj haza. 

Nem feleltem, magamba roskadva bámultam a konyha falán lévő családi képeket, hogy éreztem a szemem lassan kiesik a helyéről. 

- Mennem kell, Isabelláért - mormogtam.

- Brigitta,drágám - szólt utánam. Nem fordultam meg,  hogy a szánakozó tekintetét lássam. Előre leírja a kudarcomat,ezt kapom mindenkitől. 

A testvéreim, és a saját szüleimtől. 

Egyetlen vigaszom Leila volt, aki töretlenül hit bennem, ahogy valamikor Ádám is hit, mikor élt. 

Most még jobban hiányzott, mint valaha.