2. fejezet

 Logan

Fárasztó éjszaka után másra sem vágytam, csak egy erős kávéra.
Kénytelen voltam el sétálni a közeli kávézóhoz, nem akartam találkozni a lányokkal.
Friss meleg levegő csapott arcon. Kifújtam a magamban tartott levegőt , mikor távolból megpillantottam a szobatársamat Brigit. Mentő ötletután kutattam az utcát fürkészve, mikor megláttam a kávézót az út túloldalán. 

Gyors léptekkel a kávézónál teremtem, amikor hátultól valaki megragad. 

- Te menekülsz előlem?- ismertem fel magamban átkozodva Brigi nevető hangját. - Mert, ha igen elég rosszul csinálod.

- Mi lenne, haegyszerűen csak levegőnek néznél?

- Ez nem fog menni izmikém. Együtt fogunk dolgozni,ha minden igaz. 
- Bocsánatot kérek - mondtam halkan és igyekeztem valahogy távol lenni tőle.

- Miért? - kérdezte. Hangja lágy lett.
Rá néztem. Mosolygott rám.
- Nem akarlak kerülni - vállat vontam.   - De te leselkedsz utánam?
Szeme összeszűkült, de mosolya megmaradt.
- Nem. Fel akarom fedezni a környéket. Nem vagy te olyan szex szimbólum számomra, mint a tini lányoknak.
Kérdőn felvontam a szemöldökömet.
- Szex szimbólum?
Felkacagott. - Mintha ezt nem tudnád magadról.
Sötét szempillái alatt csak úgy világított barna szeme.
Megesküdtem volna rá, hogy ki van húzva, de aztán jobban megnézve, hogy nincs.
Egyszerűen szép szeme volt.
Egész addigi életemben nem láttam közelről ilyen szép lágy arcot.
Minél hosszabban bámultam rá, annál kevésbé értettem az egészet. Első pillantásra csak egy szürke egérnek. És most? Azt kívántam bár néztem volna félre, mert abban a pillanatban képtelen voltam megmozdulni.
Szemének átható pillantása szinte belém vágott, foglyul ejtett, addig, amíg azt éreztem, hogy már nem kapok levegőt. Párszor pislogtam, hogy megtörjem a varázst, ami lassan felemésztette önuralmam utolsó cseppjeit. Egy idő után végre képesnek éreztem magam félrenézni.
- Megismerkedtünk, együtt lakunk, és dolgozni is együtt fogunk. Ne bonyolítsuk túl.
A kávézó ajtaja után tapogatóztam.
- Bonyolítsuk? - kérdezte kisebb éllel a hangjában.
- Nem leszünk barátok, csak munkatársak.
Szeme összeszűkült. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megelőztem.
- Ne...figyelj jó fejnek látszol, és kedvesnek, biztos lesznek barátaid a városban. De mi sose leszünk azok.
Ajka gunyoros mosolyra görbült. - Hidd el te lennél az utolsó akivel barátkoznék. Megyek, te meg keressél magadnak egy könnyű nőcskét, ha magányosnak éreznéd magad. Szívesen! - integetett és lassan elindult visszafelé.
Sóhajtva nézzek utána, közben az államat dörgölöm.
Mi a fene volt ez? És miért idegesít a válassza? Hiszen én nem akarok közelebb kerülni hozzá.

Brigitta

Felfuvalkodott hólyag. Szitkozódva trappoltam végig az utcán és átkoztam a napot, hogy ide repültem.
Levegőnek kellene néznem őt.
Nem sűrűn szoktam kellemetlenül érezni, de tessék, itt ez az érzés, igen érzelmek hullámai, ami elrontotta az örömemet is.
Ismertem a Logan -féléket, azt hiszi mindenki a lábai előtt hever-ami valóban így is volt. 
Mindent ki olvastam a szeméből, az ellenszenvet, és valami mást is.
Kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet Hollywood kedvenc színésze.
A telefonom megrezzent a zsebemben. Lehunytam a szemem, s nagy levegőt vettem. Kihúztam a zsebemből, és a fülemhez emeltem.
- Szia, anya - nyögtem fel. Még sietősebbre fogtam a lépteimet.
- Sikeresen megérkeztél? - kérdezte.
- Igen. Minden rendben volt.
- Mikor jössz vissza? Tudod, hogy hamarosan a nővéred fellép a nemzeti színházban - masszírozni kezdtem az orrnyergemet. Már megint a nővéremnek kell a központban lennie. 
- Nem fogom kihagyni, de a forgatáson is itt kell lennem.
Anyám hatalmasat sóhajtott. - Ne kergess hiú ábrándokat, Brigi. Miért nem tudsz örülni annak, amid van?
- Anya...-kezdte, de tovább fojtatta könyörtelenül.
- Tudom, hogy ez az álmod, de fel kéne fognod, hogy nem vagy olyan tehetséges.
- Mint Renáta, igaz?- kérdeztem dacosan. - Miért nem tudsz velem örülni, vagy biztatni? Mindig Renivel jössz. Nekem már kezd elegem lenni ebből - akadtam ki, anyám levegőt kezdte kapkodni. - Tudod mit, lehet nem is megyek vissza. És eladom a házat. Szia.
Megsem vártam, hogy mondjon valamit, egyszerűen letettem.
Leila fogadott a konyhában, Isabella a tévé előtt a kanapén olvasott.
- Látom rád férne egy kávé.
- Találnunk kell lakást - nyögtem ki hadarva.
- Mi?! - tette a fedőt a lábosra, és elépett a tűzhelytől. - Mi történt?
- Nem akarok együtt lakni egy beképzelt szép fiúval, aki bugyikat szeret levarázsolni lányokról. És anyám, aki mindig ugyan azt szajkózza. Úgy döntöttem, ha nem is sikerül a filmezés, nem megyünk haza.
- Micsoda? - Isabella fel állt a kanapéról, arca elnyúlt, szeme megtelt könnyel. - Eladod a házat? Apa szerette azt a házat.
- Tudom, Bella. De nincs más lehetőségem.
- És mint azért, mert a nagyi szerint nincs tehetséged? - Isabella hangjában fájdalmat olvastam ki. - Az az én otthonom is. Miért akarod elveszíteni?
- Bella - szólalt meg Leila halkan. Felemeltem a kezem, hogy el hallgathassam.
- Tudom, hogy mérges vagy, Bella. Megértem. De, ha nem fizetem ki a hitelt három hónapon belül, lakásunk sem lesz.
- Apának nem kellett volna beteg lennie - mondta, majd a szobánkba sétált. Leilára néztem, aki fojtatta a főzést.
- Tudod, most az egyszer tetszik nekem, amit csinálsz. Végre kiállsz magadért anyáddal szemben, de Bella még nyolc éves.
- Szerinte még léteznek csodák - sóhajtva ültem az asztalhoz. - Anyám már ötször hívott vissza.
- Gondolom nem örül, hogy nem sikerült az álmodról lemondatni téged. Logannak meg adj esélyt.
Felhorkantam. - Miért? Biztos, hogy egy idő után a bugyimba akarna kerülni.
- Mióta nem szexeltél?
- Leila!
- De most komolyan, egy kiadó szex hiányzik neked. És lehet, hogy Logan egy seggfej casanova. De legalább férfi, és meg van a szerszáma hozzá, hogy kielégítsen.
Lehunytam a szemem. - Inkább megyek beszélek Bellával.
- Szex kell neked! Kiáltotta utánam nevetve. Becsuktam magam mögött az ajtót. Az ágyon ülő, mackójába kapaszkodó lányomra néztem.
- Bella?