Előszó

 

Logan

- Hé, egy kicsit nem tudnál rám koncentrálni? - kérdezte tőlem a hirtelen felbukkant mendzserem kütyükkel a kezében. Mióta befutott színész lettem Liam lett a támaszom, mindenben. 

- Mond mit akarsz? - kérdeztem rezignáltan, fárasztó munka állt mögöttem és csak aludni akartam. Karjába vont, és megütötte a hátam,ahogy mindig is szokta.

- Büszke vagyok rád,Logan. És egy jó hírrel is érkeztem neked -csapta össze a kezeit boldogan. Égre emeltem a tekintettem. - Lenne egy film szerep és a rendező téged akar. 

- Valóban? - húztam össze a szemöldökömet.  Ez hanyadik film is lenne ebben az évben? - A forgatókönyvet dobd az asztalra megyek aludni.

- Egy romantikus dráma lenne. És még valami, nem híres színésznővel fogsz dolgozni. 

Meglepetten fordultam felé. - Mi van? 

-  A rendező teljesen új lányt fedezett fel, és őt akarja a szerepre, persze, ha neked nem felel meg, ha meglátod, és nem lesz köztettek kémia lecseréli. - magyarázta. Mikor megcsörrent a telefonja. - Ezt fel kell vennem. De a lányról van egy képem a forgató könyvbe tettem. 

Felsóhajtva nyúltam a papírtömegért, és elindultam a lépcső irányába. Először nem vettem tudomást a képről,amit sikeresen kihalásztam a papírhalmok közül,de aztánrá néztem a képre. Nem volt szép, átlagos arc, mosoly, de a szemei, azok a sötét mandula vágású szemei hívogatóan hatottak. Megfordítottam a fénykép és a hátoldalán ott állt a neve. 

Ketrin Brigitta.

   

Brigitta

Életem nem is lehetne ennél borzasztóbb. 

Világ életemben mindig arra törekedtem, hogy megmutassabb többre vagyok képest, mint sokan azt hiszik, hogy képtelen vagyok elérni. 

A szüleim sem hisznek bennem, az álmaimat is csak álomnak vélik. Anyám pedig kerek perec kijelentette, hogy szerinte belőlem nem lesz sosem színésznő, mert nem vagyok olyan szép és rossz lennék ebben. 

Mérhetetlenül fájtak a szavai, nem az anyámtól vártam el, hogy így a lelkembe taposon. 

- Ott van a lányod, Isabella rá is gondolnod kéne - morogta a kelt tésztát dagasztva, sóhajtva felém fordult. 

- Anya, ilyen lehetőség csak egyszer létezik! És Isabellára is gondolok - magyaráztam, azonban anyám sötét tekintetet vetett rám. 

- Mindig van egy lehetőség, csak sose jönbe. Brigitta szeretlek, de kérlek nőlj fel. 

- Elveszíthettem a lakásomat, anya.

- Ádámnak nem kellett volna itt hagynia téged - morogva tette pihentetni a tésztát egy tálba. 

- Ádám meghalt, anya lassan két éve, ahol dolgozok nem kapok eleget, hogy kifizessek mindent. 

- Itt is lakhatnátok.

Szósem lehet róla!-gondoltam arra gondolva, hogy megint a szülőiházban lakjak, és bele szóljanak az életembe, és a nevelésembe biztos nem. 

- Még meggondolom, anya - mondtam végül, anyám sanda tekintetett vetett rám, pontosan sejtette, hogy eszem ágám sincs ott hagyni a lakásomat. 

- Ugye nem akarsz elmenni arra a meghallgatásra Amerikába? - Némán meredek magam elé,mielőtt válaszolnék, azonban anyám jól ismert, hogy tudja a hallgatásom a kérdésére adott válaszom. - Brigitta.

- Anya,kérlek - emeltem fel a kezem türelmetlenül. -  Mindig egy ilyen lehetőségre vágytam, nem értem, te miért nem tudsz velem örülni? A nővéremet bezzeg magad vitted el. 

- A nővéred csodaszép és tehetséges - Ahogy ezeket kiejtette a száján, azonnal tudta, hogy hibát követett el. - Nem úgy értettem, drágám - kereste a megfelelő szavakat. - Féltelek az ottani színészek kegyetlenek. Nem akarom, hogy összetörten térj haza. 

Nem feleltem, magamba roskadva bámultam a konyha falán lévő családi képeket, hogy éreztem a szemem lassan kiesik a helyéről. 

- Mennem kell, Isabelláért - mormogtam.

- Brigitta,drágám - szólt utánam. Nem fordultam meg,  hogy a szánakozó tekintetét lássam. Előre leírja a kudarcomat,ezt kapom mindenkitől. 

A testvéreim, és a saját szüleimtől. 

Egyetlen vigaszom Leila volt, aki töretlenül hit bennem, ahogy valamikor Ádám is hit, mikor élt. 

Most még jobban hiányzott, mint valaha.