Brigitta
Csalódottan ültem az ágyamon, és a nagy borítéknak a sarkát tépkedtem, amiben az útlevelem és a repülőjegyek voltak.
- Na, hogy fogadta anyád?- kukkantott be Leila.
- Szerinted? - néztem fel a barátnőmre. - Szerinte nem nekem való, mert nem vagyok olyan tehetséges, mint Renáta.
- Már megint a nővéredel jött? - kérdezte Leila sajnálkozó hangon.
Lassan bólintottam.
- Már nem is igen veszem fel, de azért fájnak a szavai.
- Pedig tehetséges vagy. A színpadon a helyed.
Legyintettem. - Kis faluban mindenki felmehet a színpadra. Az nem számít a családom szerint.
Leila leült mellém az ágyra. - Pedig valaki úgy látszik lát benned valamit.
Meglepetten néztem Leilára.
– Ezt te honnan veszed?
– Tudom – mosolygott. Viccesen összekócolta félhosszú barna hajamat, ami így is szörnyen állt. -És elutazol Amerikába. Nem,nem nincs ellenkezés - szürte a fogai közül, amint meglátta,hogy tiltakozni kezdek. - Meg kell mutatnod az anyádnak,hogy tévedet. És végre jó lenne, ha boldog lennél, Bri.
Felsóhajtottam. – Miért vagyok én ilyen... ilyen... – Elhallgatottam.
– Milyen is? – kérdezte Leila.
Semmit nem válaszoltam.
– Milyen is? – ismételte meg.
– Hát... Ilyen... ilyen...
Leila felült, elmosolyodott.
– Ilyen ábrándos? Ilyen kreatív? Ilyen, akinek a mesélés, a színészkedés a legfontosabb.
Felültem. Hosszan néztem a szemébe.
– Én inkább azt mondanám: ilyen hülye. Hülye, aki nem fogja fel, hogy csak egy álmot kerget. Aki nem érti meg, hogy be kell érnie azzal, ami van, mert másra úgysincs lehetősége. 32 évesen nem kellene olyan álmot kergetni, ami eleve halálra van ítélve.
Leila hosszan nézett rám. Mondani akart valamit, de végül úgy döntött, inkább hallgat. Tudta, úgysem tudna meggyőzni arról, hogy még minden jóra fordulhat.
Leila felemelte a kezét, hogy ismét összekócolja a hajam, de végül nem tette meg. Halk léptekkel az ajtóhóz sétált, válla felett visszapillantot.
- Tudod, ha ezt a lehetőséged kihagyod,tényleg hülye vagy. És gyáva is, mert elhiszed a rólad alkotott véleményeket.
Visszafeküdtem az ágyra, hosszú ideig a plafont néztem, és azon töprengtem, vajon mit is kéne tennem, hallgassak a szívemre,vagy az eszemre?
- Anya? - hallom meg Isabella vékony hangját. Mogyoró barna szemeivel óvatosan végig méri drasztikus külsejemet. - Szörnyen nézzel ki - jegyzi meg beljebb sétálva.
- Úgy is érzem magam.
- Bepakoltam a bőröndömbe, utazásra kész vagyok - felé fordítottam azarcomat, Isabella alig múlt hat éves, fél hosszú barna haja,mint a selyem, arca ovális , a szája telt, s mindig mosolyog.
- Nem követtek el hibát? - suttogtam. Isabella elterült mellettem, apró kezét a nyakam köréfonta.
- Nem.
Kicsi korom óta szinész akartam lenni. Az volt a tervem, hogy az érettségi után jelentkezek színképőbe, utána pedig meg sem lehet majd állítani. Az egyetenem nem jött össze – néggyel volt kevesebb pontom, mint amennyi kellett volna. Amikor megtudtam az eredményt (vagyis az eredménytelenséget), arra gondoltam, elmegyek valahová dolgozni és elfelejtem ezt a ballépést. A szüleim azonban rábeszélték, hogy kezdje el mást tanulni más egyetemen, hiszen nem baj, ha az álmok álmok maradnak. Így lettem ápoló. Igazság szerint ezt csak azért lett, mert nem jutott jobb az eszembe, és egy ideig anyámék is leszáltak rólam. Elvoltak foglalva Renáta sikerében. Megkapta az első filmszerepét, ahova anyám vitte el castingra.
Az egyetemen ismertem meg Ádámot, helyes volt, igazi lángész, és minden vágya az volt, hogy orvos legyen. Az is lett belőle, kapcsolatunk először baráti volt, majd, ahogy telt az idő mélyült.
Míg három év elteltével összeházasodtunk, és már utón volt a lányunk.
Közben pedig, ahogy az évek teltek és Isabella cserepedett a színészet utáni vágyam erősödött, aztán beteg lett Ádám, és egy év leforgása alatt a rák elvitte.
****************************
- Na? - Leila betrapolt a szobába. - Bepakoltál már? Hat óra múlva indul a géped! Keljetek fel! -csapta össze a kezét türelmetlenül. Nyögve ültem fel, erőltetett mosollyal és pozitív hozzáállással köszöntöttem a reggelt.
Ma reggel erőt veszek a félelmeimen, és felsétálok a gépre. Majd kiadok mindent magamból, hogy megkapjam a szerepet. Biztos előtte kapok egy kisebb pánik rohamot. Ha minden jól fog mükődni meg iszok egy pohár bort. Felnéztem Leilára, aki várta, hogy kiszálljak az ágyból.
Mosolyogva ugrottam ki az ágyból. Felkaptam a kikészített ruhámat, és a fürdőbe sétáltam. Egy gyors tusolás csodákra lesz képes. Miközben lassan kezdtem levetni magamról a ruháimat nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem kaptam-e sms-t.
Az sms-ek leginkább a testvéreimtől érkeztek. Hitetlenkedő, szánakozó üzenetek hada.
Zuhany alatt állva töprengtem az életemen, és azokon, akik szerint nekem így jó. Csiga lassan teltek a napjaim, megállás nélkül dolgoztam, többet akartam.
- Brigitta! - kopogott türelmetlenül Leila. - Kidutakoltad, hogy kivel fogsz dolgozni?
- Valami feltörekvő színésszel, nem igen volt időm utána járni - kiabáltam ki a zuhanykabinból. - Miért?
- Logan Wolf.
Nagyszerű.
Ennyit arról, hogy ne parázzak. Logan Wolf az egyik leghíresebb színész a korosztályomban. Izmos volt, szemei sötét kékek, haja sötétbarnák. Markánsan jóképű.
És egy nagy bugyi büvölő.
Logan
A szex volt rohanó életem pozitívuma. De egyre kevésbé vágytam rá.
Megráztam a fejem, miközben Kim a mostani egy éjszakás kalandom vonaglott előttem. Élénk rózsaszín miniruhában, nevetve kortyolta a pezsgőjét. A közelben lévő srácok irigyen méregettek.
Hogy őszinte legyek, Kim álomnő volt, ami a külsejét illeti. De szexnél többet nem akarnák tőle, túlságosan kiakaszt pár dologgal. Vannak dolgok amiket én sem bírtam hosszabb távon és ez a nyávogás volt.
- Hahó! - huppant le mellém, kezét lassan csúsztatta az ölembe. - Ne menjünk fel?
Eltoltam a kezét, és megfogtam,majd elindultunk a lakásom irányába.
- Van kedved holnap beugrani a fotózás után hozzám?
- Azt inkább holnap beszéljük meg, most más terveim vannak.
Huncutul préselte össze a száját, és sebessen szedte a lépcső fokokat a lakásom irányába, mikor oldalra pillantva egy arcot fedeztem fel.
Ismerős volt.
-Logan? Gyere már! - Kim hangját figyelmenkívül hagyva az arcot kezdtem fürkészni. Ovális baba arc, mandula vágású sötét szemek. És a mosolyra húzodott száj.
A fényképen lévő lány elenevedett meg előttem, és olyan volt, mint vártam szürke, apró jelenség.
- Sziasztok! -köszöntem suttán, mikor felém fordult három női fej, vagyis egy gyerek fej.
- Szia - köszönt az élénkebb. - Leila vagyok azt hiszem eltévedtünk, régen jártam már erre, megtudnád mondani merre találom a B-15-ös lakást.
Meglepődéstől levegőt nem vettem. - Ti vagytok a három magyar lány, aki Herbert bácsi említett? - kérdeztem felsóhajtva.
- Várj egy percet! - szólt a babaarcú. - Azt mondta a nagybátyád, hogy minden el van intézve?
- El is van. Három szoba van. Egy az enyém, egy pedig a tiétek harmadik Casanováé - magyarázta Leila türelmesen, de látszott rajta, hogy ő sem tudja mitörtént.
- Ha mát itt vagyunk, nem mehetnénk be? - kérdezte hirtelen egy vékony hang, lenéztem a nyolc éves lányra, aki rózsaszín böröndőt húzott maga után. - Amúgy is átmenetileg vagyunk itt, nem? -fordult a két nő felé. - Gyertek már, dög meleg van!
Határozottan kikerült és a lakásomba lépett, majd vissza lépett. - Van egy nő az étkezőasztalon ádámkösztümben.
Francba!
- Öhm, ő csak...egy nő - hadartam babaarcúra pillantva. Dühös szemek tekintettek fürkésztek végig, majd megrázta a fejét. - Mindjárt elintézem.
- Ne fáradj le pakolunk és megyünk enni - fortyogta. - Máskor kérlek a barátnőd a szobádban vetkőzön le. A nyolc éves lányom még ne lásson ilyet.
Csend. Egyszerre törtünk ki hésztérikus nevetésben.
- Meg ne sértődj, de ilyen ramatyul nem alakulhatott volna a találkozás. Ketrin Brigitta vagyok.
Mutatkozott be, lágy hanglejtéssel, arca felragyogott, ahogy mosolyogott. Kinyújtja csöppnyi kezét, azzal a céllal, hogy kezet rázzunk. Kezemben szinte eleveszik, apró finom keze.
- Logan? Kik ezek?! - Kim, mint egy fúria termett az ajtóban, és villámló szemekkel nézet ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése